Tűzriadó!!!
Ismerős? Na persze, már iskolás korodban is eljátszottad párszor! Erős sziréna, nagy kapkodás, futás a folyosón miközben felbuksz az előtted haladóban aztán végre nagy levegőt veszel az udvaron - KINT VAGY!
Kint vagy? Hol? - az iskola udvaron?
Nem ez már egy másik történet!
Ez a munkahelyednek, ennek a gyönyörű sokemeletes irodaháznak az udvara. Egymást lökdösik a kollégák, mert mindenki jó helyet keres magának.
Jó helyet? Na igen a helyezkedés...Ez bent nagyon jól megy egyeseknek, de most itt kint, Ők is lökdősődnek - egyenlő pályák - egyenlő esélyek. És mindez egy tűzriadó miatt!
HOPPÁ! Mikrofon, hangpróba, feszült figyelem, majd mindenki a hang irányába néz.
Az osztályvezető! De mit akar? A sziréna már abbamaradt, a feszült csendben szinte hallani lehet a figyelő füleket.
Mi? Hogy? Ez nem lehet igaz? Ugye csak ugratnak?
Na ne! De ilyen aljas módszerekkel?
Most már a zsörtölődő morajtól nem hallani semmit, de aztán hirtelen ismét csend és kénytelen mindenki odafigyelni, mert elkezdi sorolni a neveket.
Igen, a neveket! Azoknak a neveit, akik a tűzriadó után már nem mehetnek vissza a munkahelyükre!!!
Jó mi? Ha nem lenne ilyen kényes a téma még azt is mondanám - ötletes!
De ilyet? Hazugsággal rávenni a dolgozókat, hogy kimenjenek az épületből, aztán soha vissza nem engedni őket, mert KI VAGYTOK RÚGVA!
Azokat a dolgozókat, akikkel egykor elhitették, hogy csapatjátékosok, hogy fontosak és hogy a cég fejlődésének részei?
Ennyi...pár perc...egy mondat...egy aláírás...aztán???
